Inspiráció néptánc, népdal ritmusa alapján

A cseh, morva és sziléziai gyűjtemény spontán népi énekei közé különböző jellegű és eredetű dalok és kompozíciók tartoznak. E zenei motívumokat két területre osztjuk, amelyek különböznek egymástól dallamukban, ritmusukban, valamint összhangzatukat és formai sajátosságaikat tekintve (Hostinský 1906; Smetana – Václavek 1935, 1950). A két dallamtípus között Kelet-Morvaország területén húzhatunk határvonalat (Holý, 1967). E választóvonal kijelölésével Cseh- és Nyugat-Morvaország zenei folklórját az úgynevezett nyugati típusú dallamkörnek nevezzük. A keleti típusok közé a Kelet-Morvaországban honos dalokat soroljuk. A két daltípus nem határolódik el egymástól élesen, hanem gyakran átfedik egymást, és több néprajzi régióban egymás mellett él (Holý, 1967).

A táncdalok funkcionális szempontból igen jelentős csoportot jelentenek. Az iskolai oktatás során népzenetudományi és népkórustani ismeretekre támaszkodhatunk (Toncrová 2000, Matuszková 2000), pl. a táncdallamok alapvető jellemzőinek meghatározásánál:

Csehország és Nyugat-Morvaország területén

  • a táncdalok és a zenei kíséret kapcsolata kötött (korábban ezeket figurális táncoknak nevezték), pl. egy dallam megfelel egy táncnak. Ide tartoznak a kétütemű és a háromütemű dallamok, pl. hulán, dupák, šotyška, kalamajka, mazurka stb.;
  • érdekesek a váltakozó ütemű táncok, az úgynevezett mateníky, amelyekben az ütemmutató és a tánclépések változnak (csekély számban ezek Kelet- és Északkelet-Morvaországban is jelen vannak);

Kelet- és Délkelet-Morvaország területén

  • Különösen jellemzőek a kétütemű táncokat kísérő dalok, amelynek alapvető mozgásformája a táncoló pár közös tengelye körüli forgás (az úgynevezett forgótáncok). Az egyes régiókban ezek ugyanazon tánctípus különböző módosulásai, amelyhez a különböző dalokat énekelnek. Ilyenek pl. a vrtěná, danaj, sedlcký(á), sedlácká, skočná, starosvětská, koulaná (gúlaná), točená stb.;
  • jelentős csoportot alkotnak a komolyabb, szinte szertartásos táncok, három ütemben, pl. a coufavá, zavádka, valaská, starodávný;
  • sajátos tánctípus Délkelet-Morvaországban a verbuňk férfitánc. Ez improvizatív jellegű, kísérődallama pontozott ritmusú; a tánc lassú része 4/4-es ütembe rendeződik, a gyors része 2/4-es ütembe.

Irodalom

  • Holý, D. (1967). Na okraj etnografické hranice na Moravě [Marginal Notes on the Ethnographic Border in Moravia]. Národopisný věstník československý II (XXXV), pp. 21-41. Praha: Národopisná společnost československá.
  • Hostinský, O. (1906). Česká světská píseň lidová. Úvahy národopisné a hudební [Czech Secular Folk Song. Ethnographic and Music Reflections] Praha: F. Šimáček.
  • Matuszková, J. (2000). Typologie lidového tance [Typology of Folk Dance]. In J. Jančář et al. (eds.). Lidová kultura na Moravě [Folk Culture in Moravia]. Vlastivěda moravská. Země a lid. Nová řada, vol. 10. Strážnice: Ústav lidové kultury ve Strážnici; Brno: Muzejní a vlastivědná společnost v Brně, pp. 306–313.
  • Smetana, R. & Václavek, B. (1935). Lidová píseň [Folk Song]. In Ottův slovník naučný nové doby. Dodatky III, vol. 2, pp. 1192-1195. Praha: Nakladatelství J. Otto spol. s r.o.
  • Smetana, R. & Václavek, B. (1950). O české písni lidové a zlidovělé [On Czech Folk Song]. Praha: Svoboda, pp. 133-141.
  • Toncrová, M. (2000). Bádání o hudebním folkloru. Písňové druhy a zpěvní příležitosti. Skladba repertoáru [Research in Music Folklore. Song Types and Singing Opportunities. The Structure of Repertoire]. In J. Jančář et al. (eds.). Lidová kultura na Moravě [Folk Culture in Moravia]. Vlastivěda moravská. Země a lid. Nová řada, vol. 10. Strážnice: Ústav lidové kultury ve Strážnici; Brno: Muzejní a vlastivědná společnost v Brně, pp. 275–286.