„Ahol csak gyerekek élnek, akár faluban vagy városban, mindenütt hallani és látni, ahogy játszanak, és jól érzik magukat. A gyerekek számára a játék ugyanolyan természetes és szükséges dolog, mint a lélegzetvétel” (Pospíšilová 2000). A gyerekjátékok impulzusai különféle környezetekben is megtalálhatók: mindenekelőtt családi körben, a legközelebbi barátok közt és otthon, majd később az iskolában, a különböző szabadidő eltöltések, hobbitevékenységek területén stb.
Számos gyerekjátékot a néphagyomány is megőrzött, s ezekről a népi gyűjteményekben gazdag feljegyzések maradtak. A néphagyománynak ezek az emlékei rendkívül formagazdagok, és az oktatási célra felhasználható anyagok igen gazdag tárházát kínálják. A különböző nézőpontok szerint megfelelően differenciálhatók, pl. évszak, nemzetiség, nem, mozgás, színpadi adottságok stb. szerint. A hagyományos gyerekjátékokat – amelyeket vagy spontán módon közvetített a család, vagy az intézményesített oktatás adott át – új gyerekjátékok megnyilvánulásai egészítették ki, amelyeket a társadalmi életkörülmények befolyásolnak. A természet, a sokféle természeti jelenség – tértől és időtől függetlenül – jelentős ingereket jelent a gyerekjátékokhoz.
A gyerekjátékok oktatási jelentőségét több nemzedék is igazolta már. Köztudott, hogy a játék régóta egyértelműen a gyerekek spontán tevékenysége, amely során személyiségük különböző oldalain fejlődnek szórakoztató és természetes módon. A játék használatának igénye, ill. a pedagógusi munka során a játékosság szempontja minden haladó pedagógiai rendszernek része, kezdve Jan Ámos Komenský ajánlásaival. Idézzük fel például Komenský elgondolását, hogy a gyerekeket a játékon keresztül arra taníthatjuk, hogy tudatukat szelídebbé, mozdulataikat ügyesebbé, s testüket egészségesebbé tehessék (Mišurec 2007). Így a gyerekjátékok területe jelentős fizikai, lelki, racionális, esztétikai, munka- és erkölcsi nevelői eszköz, s egyben fontos akaratösztönző is egyéb tevékenységek felé. Az iskolai oktatásban a játék kellemesebbé és változatosabbá teszi az oktatási folyamatot, és segíti ellazulni a tanulókat. Számos impulzussal támogatják a gyerekek kreativitását a gyerekjátékok sokfélesége folytán sok különböző formában és területen.
Irodalom
- Bartoš, F. (1898). Naše děti. Jejich život v rodině, mezi sebou a v obci, jejich poesii, zábavy, hry i práce společné popisuje František Bartoš [Our Children. Their Life in a Family, between Each Other and in the Village, Their Poetry, Entertainment, Plays and Work Described by František Bartoš]. Praha: J. Otto.
- Erben, K. J. (1886). Prostonárodní české písně a říkadla [National Czech Songs and Rhymes]. Praha: A. Hynek.
- Frolec, V. (ed.) (1980). Dítě a tradice lidové kultury [Child and Folk Culture Tradition]. Lidová kultura a současnost. Svazek 6. Brno: Blok.
- Komenský, J. A. (1947). Škola na jevišti. [Schola ludus. Pars IV-V.]. Brno: Komenium, učitelské nakladatelství.
- Komenský, J. A. (1972). Informatorium školy mateřské [Informatorium of Nursery School]. Povinná četba pro pedagogické školy – třídy pro přípravu učitelek mateřských škol. Praha: Státní pedagogické nakladatelství.
- Mátlová-Uhrová, L. (1978). Děti na Hané: jejich výtvarné tvořivé hry a zábavy v přírodě [Children in the Haná Region: Their Art Creative Plays and Entertainment in Nature]. Prostějov: Okresní kulturní středisko.
- Mišurec, Z. (2007). Dětské hry [Children Play]. In S. Brouček & R. Jeřábek (eds.). Lidová kultura: národopisná encyklopedie Čech, Moravy a Slezska. 2. svazek. Praha: Mladá fronta, pp. 132–133.
- Plicka, K., Volf, F. & Svolinský, K. (1947–1960). Český rok v pohádkách, písních, hrách a tancích, říkadlech a hádankách. Jaro. Léto. Podzim. Zima [Czech Year in Fairy Tales, Songs and Dances, Rhymes and Riddles. Spring. Summer. Autumn. Winter]. Praha: Družstevní práce; Státní nakladatelství krásné literatury, hudby a umění.
- Pospíšilová, J. (2000). Dětský folklor [Children Folklore]. In J. Jančář et al. (eds.). Lidová kultura na Moravě. Vlastivěda moravská. Země a lid. Nová řada. Svazek 10. Strážnice: Ústav lidové kultury ve Strážnici; Brno: Muzejní a vlastivědná společnost v Brně, pp. 265–269.
- Svobodová-Goldmannová, F. (1958). Říkadla a hry slováckých dětí [Rhymes and Plays of Children from the Region of Slovácko]. Gottwaldov: Krajské museum.
- Václavek, M. (1902). Děti na Moravském Valašsku: jejich hry a jiné zábavy [Children in Moravian Walachia: Their Plays and Other Entertainment]. Jičín: Kabátník.
Přehled modulů
|