Lopótökökről és az afrikai élet világáról

Az afrikai zenéről…

…gyakran a lüktető ritmusok, dobok és kirobbanó energia jut eszünkbe. Ha azonban közelebbről megfigyeljük, sokkal árnyaltabb képet kapunk. Az etnikai csoportok, nyelvek, földrajzi területek, és életmód ezerszínű világa tükröződik a zenei stílusok, hangszínek és hangszerek sokoldalú gazdagságában.

A különböző zenei formák a gyakorlatból származnak, és nem „elvont elméletek talajában gyökereznek” (Brandily, 2001). A tónusrendszerek, ritmikus rendezőelvek és a zenei gyakorlat például mind-mind nagyfokú történelmi következetességre mutatnak, a folytonos változások és a folyamatos fejlődés dacára (v.ö. uo.). Számos különböző hatás – mint például a különböző népek migrációja, a gyarmati időszak, és a média – egy élénk kulturális cserét hozott létre, amely továbbra is folyamatosan változtatja, és formálja a zenét és a zenei gyakorlatokat (Nketia, 1979). Ezen túlmenően az egyes művészek személyes stílusa és kreativitása is fontos szerepet játszik (Kubik, 2004, 17. o.). A sokszínűség mellett is meghatározni az afrikai zenei gyakorlat néhány általános, közös jellemzőjét, melyek a következők:

  • Szóban és hallás után átadott hagyományok:a hallás és a hallgatás – és nem az írás-olvasás – a legfőbb eszközök a zene tanításában, elsajátításában és felidézésében.
  • Felhívás–válasz–módszer:az énekes vagy hangszeres ritmikus minták és az azokra adott válaszok alkotják a zenei szekvenciák gerincét. Az eredmény egy zenei párbeszéd, amely felépíti a zenei darabot, ahogy az időben kiteljesedik. Nincs teljes egészében komponált zene, sem karmester.
  • A ritmus a zene alapvető eleme:a nyelvből, a mozgásból és a mindennapos események érzékszervi észleléséből fejlődik ki. A lüktetés olyannyira rögzült Afrika zenéjében, hogy már természetes módon történik (Kubik, 2004). A táncosok és a zenészek számára is ez „a legkisebb rendszeres impulzusegységek szekvenciáját összekötő belső érzékelés, nincs kezdete, sem vége, sem előre megszabott hangsúlyozása” (uo.).
  • A zene és a test közvetlen összefüggésben áll egymással.Az érzelmeket a zene és a tánc fejezi ki. A választ szóban vagy testmozgással / tánccal fejezik ki, amely összességében egy egymást kölcsönösen befolyásoló kölcsönhatáshoz vezet.
  • A zene közös élmény.A kör demokratikus elrendezése lehetővé teszi, hogy mindenki aktívan részt vegyen benne. Értékelés nincs.
  • Hagyományos hangszerek éshangszerek értéknövelő újrahasznosítása.
  • Improvizáció.A ritmusokat és dalokat gyakran szigorúan meghatározzák az alapvető struktúrák – ugyanakkor a módosított szövegekkel, ritmikus és melodikus improvizációkkal végzett játék része a zenész művészi szabadságának.

Afrikából származó inspirációk az iskolában

A Musik kreativ+ projekt elsősorban azt a kreatív potenciált vizsgálta, amely egy ismeretlen zenei gyakorlattal való találkozás során tárul fel. A jobbára ismeretlen hangszerek, mint a tök, vagy vízdobok (kalabas avagy lopótökhangszerek), a húros hangszerek, mint a kora és a ngoni, új hangvilágokat tárnak fel a tanulók előtt, és segítenek elszakadni a már meglévő zenei mintáktól. Nem annyira az „afrikai stílusú” ritmusok és dalok pontos reprodukciója a cél, hanem az a megtapasztalás, hogy a tanulók közösen zenét szereznek, és poliritmikus formákat alkotnak. A zeneszerzéssel való szoros – a mindennapos körülmények ihlette – kapcsolatot az „afrikai falu” modul mutatja be. Ebben a szakaszban a mindennapi élet ritmikus jelenségeinek érzékelése különösen jelentős szerepet játszik a hangszerekkel és zenei ritmussal végzett kreatív munkában. A szenegáli zenésszel való megismerkedés kétségtelenül a projekt fénypontja, amely nagymértékben fellelkesíti a tanulókat az ilyen jellegű zenék iránt.

Nem mindig szervezhetünk ilyen együttműködést. Az alábbi példákban szereplő filmeket és videókat alternatív megoldásként tekinthetjük. Az afrikai ihletésű zene megalkotását célzó, későbbi impulzusokat tanulói szekvenciák gyanánt alakítottuk ki, egymásra épülő lépésekkel, bár az oktatók egyedileg is kiválogathatnak és összepárosíthatnak egyes elemeket.

Irodalom

  • Bender, W. 819859. Sweet Mother –  Moderne afrikanische Musik. München: Trickster.
  • Billmeier, U., Keita, M. (1999). Traditionelle Rhythmen der Malinké. Engerda: Arun.
  • Brandily M. (2001). Kora Kosi – Die Musik Afrikas. Heidelberg: Palmyra Verlag.
  • Egger, A., Héma, M. (2007). Die Stimme des Balafon. Hamburg: Schell music.
  • Grosléziat, C. (2002). comptines et berceuses du baobab. Paris: Didier Jeunesses.
  • Koch,V. (1993). Begegnungen mit afrikanischer Musik. Hannover: Metzler Schulbuchverlag GmbH.
  • Konaté, F., Ott, T. (1997). Rhythmen und Lieder aus Guinea. Oldershausen: Institut für Didaktik populärer Musik.
  • Kubik, G. (2004). Zum Verstehen afrikanischer Musik. Wien:Lit Verlag.
  • Miller Chernoff, J. (1999). Rhythmen der Gemeinschaft. Wuppertal: Peter-Hammer-Verlag.
  • Nketia, J. H. (1991) Die Musik Afrikas. Wilhelmshaven: Otto Heinrich Noetzel Verlag.
  • Rault, L. (2000). Vom Klang der Welt. München: Frederking &ThalerVerlag.
  • Reck, D. (1992). Musik der Welt. Hamburg: Rogner & Bernhard GmbH&Co Verlags KG.
  • Schütz,V. (1992). Musik in Schwarzafrika. Arbeitsbuch für den Musikunterricht in den Sekundarstufen. Oldershausen: Institut für Didaktik populärer Musik.
  • Stockmann, E. (1987). Musikkulturen in Afrika. Berlin: Verlag Neue Musik.
  • Tang, P. (2007). Masters oft the sabar. Philadelphia: Temple university press.