2. elem: Hangkompozíció

Ez a szakasz a „hallgatósétára” épít, amely a modul része. A tudatos hallgatással kapcsolatos intenzív munka, a csend megtapasztalása és a személyes környezetünk hallás útján való feltárása után a hangsúly most arra helyeződik, hogy a hallgatói benyomásokat újra áthelyezzük a hangszintre, és hangkompozíciót hozzunk létre.

A diákok a különböző lehetőségeket dolgoznak ki a zenei megvalósításra. Képesnek kell lenniük arra, hogy szabadon részt vegyenek a saját hangkompozícióik megalkotásában, amely során az egyes csoportok eltérő módszereket alkalmazhatnak, nevezetesen:

• hallgatói állomáson érzékelt hallgatói benyomások konkrét reprodukcióját
• hangkompozíciót alkotnak, amelyben a különböző állomásokon szerzett hallgatói benyomásokat új hangtájjá rendezik át
• élő és digitális hangok keverékén alapuló új alkotást

Ez a rész elsősorban az első két lehetőséggel foglalkozik. A hangsúly a hangminőségre, az együttesben előadott zenei játékformákra, a zenei párbeszéd és kölcsönhatás formáira vonatkozó tudatos döntésekre helyeződik, valamint – a választott témára való tekintettel – a zenei jelentés létrehozására.

• Időtartam:2 x 90 perc

A kreativitás és vállalkozó szellem kulcsszavai: érzékenység a problémák sokfélesége iránt, elgondolások és megoldások kialakítása, rugalmasság

(A videó a tanulók „Post – Caritas” c. hangkompozíciójával kezdődik.)

Step 1: Bemelegítés – hangpárbeszéd

Előkészítés: a diákok párokat alkotnak, és egymással szemben ülnek. A székeket félkörben helyezzük el. Mindenki behunyja a szemét. A kifejezések, amelyekkel leírhatják a hallgatóséta során szerzett hallgatói benyomásaikat (hallgatóséta, 1. elem), kártyákra vannak írva (pl. hangok / beszélgetés, harangok, madarak csicsergés, szapora lépések…).

A tanár lejátszik egy kísérőritmust – vagy egy saját maguk által választott folyamatos ritmust, vagy egy folyamatos alapütemet –, az egyik tanuló a karmester szerepét vállalja.

Sorrend:

• A tanár elkezdi lejátszani a kísérőritmust.
• A karmester kiválaszt egy kifejezést, és bemutatja a pároknak.
• Amikor a karmester megérint egy párt a vállukon, az a pár elkezdi visszaadni azt a hangot a saját hangjával vagy a testével képzett hangokkal, és improvizál egy hangpárbeszédet a társakkal.
• A párok mindaddig folytatják, amíg a karmester ismét meg nem érinti őket a vállukon; ekkor befejezik a párbeszédüket.
• A karmester akárhány párt megérinthet, s így meghatározza a hangpárbeszédek dinamikáját és sokféleségét.

Amikor a tanár szünetet tart, mindenki leállítja a hangpárbeszédet. Amikor a tanár újrakezdi a ritmust, a résztvevő párok folytatják a párbeszédet.

Ezt a szekvenciát többször is meg lehet ismételni, más-más karmesterekkel. Mindegyik karmester új kifejezéseket választhat a hangzáshoz.

Választható opció, hogy a hangpárbeszédek csak különböző jellegű beszélgetésekre összpontosítanak (beszélgetések az iskolaudvaron, suttogás az osztályteremben, …);

Step 2: Bevezetés a hangkompozícióba

A diákok és a tanárok megtekintik a hangtérképet (lásd a „hallgatóséta” leírását), és kidolgozzák a lehetséges módokat, ahogy az egyes állomásokon felvett hangélményeket osztályozhatják, mint például:

• hangalkotás alapján (ütéshang, csengés, …)
• hangforrás alapján (emberi, gépi, természeti…)
• mozgás folytán létrejött / statikus hangok (repülő madarak, sietős léptek, vagy: iskolai szünetcsengő, gyalogoslámpák kattogása…)

Step 3: A hallgatói benyomások zenei jellemzői

A hangtérképről származó különböző kifejezések segítségével az osztály kidolgozza a hallgatói benyomások zenei jellemzőit, utalva azok

• térbeli dimenziójára, azaz hangmagasságára, a hangmozgás irányára, pontos, egyenes vagy lapos hang stb.
• időbeli dimenziójára, azaz tempójára, ritmusára,
• dinamikai dimenziójára, azaz hangerejére, hangsúlyozására, hangszínére

Példa: futólépések, gyors tempóban, p – cresc – f – decresc – p, ütőhang, karakter, impulzív, erősödő…

Az osztály együttesen megpróbálja elsőként előadni a tárgyalt fogalmakat, saját hangszereken vagy iskolai hangszereken.

Step 4: Hangkompozíció kialakítása

A diákok kis csoportokat alkotnak, és kidolgozzák a hangtájról alkotott saját elgondolásukat. Ez különböző módokon valósítható meg. Az alábbiakban bemutatott eredmények a projektből származnak:

• A diákok kifejezéseket választanak a hangtérképről, és egy rövid történetet találnak ki róluk
• A hangok korábban tárgyalt jellemzői alapján a tanulók elhatározzák a történetben szereplő hangok vokális / instrumentális megvalósítását.
• A csoportok bemutatják eredményeiket az osztály előtt.
• Minden csoportos eredményt ekkor egyenként egyetlen nagyszabású hangkompozícióba olvasztjuk. Az osztály ekkor mindegyik előadás után különböző döntéseket hoz, és átgondolja őket.

Impulzusok a döntéshozatali folyamathoz és az átgondoláshoz:

• Ki és mikor játszik?
• Ki játszik kivel?
• Vajon mindenki egyszerre játsszon, vagy egymás után, különböző időpontokban?
• A játékosok cserélnek hangszert egymás között?
• Hogyan lehet másképp játszani a hangszereken?
• Hol vannak szünetek?
• Vannak ismétlések?
• Vannak meglepő pillanatok? …

A kompozíció további fejlesztésének folyamata több héten át is eltarthat. Ez alatt az alkotói folyamat alatt az osztály játszik, felvételt készít, átgondol, s újra és újra változtat a darabon, amíg reprodukálható eredményt nem kap, amelyet mind a tanulók, mind a tanár kielégítőnek talál.

A feladat keretében a diákok:

• szemkontaktus nélkül, szóban vagy akusztikailag kommunikálnak társukkal.
• leírják a hallgatói benyomások zenei jellemzőit, majd ezeket lefordítják énekes / hangszeres előadás „nyelvére”.
• kifejezik a saját zenei elgondolásaikat; majd ezeket másokkal közösen, együttesben megvalósítják és fejlesztik.
• önálló, felelős megállapodásokra jutnak a csoportban, és konstruktívan együttműködnek másokkal.

• hangtérképek és lapok
• iskolai hangszerek
• lehetőség szerinti saját hangszerek
• időrendi beosztás
• felvevő