2. elem: Test és kreativitás

Megkérhetjük a gyerekeket, hogy üljenek le körben, és csukják be a szemüket. Ezután mindegyikük mögött keltsünk valamilyen meglepetésszerű hangot (gyűrögessünk nejlont, suttogjunk pár szót, csorgassunk vizet…). Majd kérjünk meg egy gyereket, hogy tegye ugyanezt a többiekkel.

Tükörjáték: alkossanak a gyerekek párokat, s előbb egyikük utánozza a másik mozgását, majd cseréljenek szerepet.

A kórus (vezető–követők): Egy gyerek a többiek előtt sétál, akiknek mindig mögötte kell maradniuk, csoportban. Különböző stílusban gyalogol, amit a többiek a lehető legpontosabban követnek. Azután kérjünk meg egy másik gyereket, hogy vegye át a szerepet.

Különböző távolságok megtétele után, és más-más időzítéssel állítsuk le a gyakorlatot, úgy, hogy többször is kimondjuk a „fotó” szót.

Kompetenciák

A feladat keretében a diákok:

• megtudják, miként kell koncentrálniuk.

Az IQ Gong lehorgonyzásra vonatkozó technikáit úgy alkalmazhatjuk, hogy megkérjük a gyerekeket, hunyják be a szemüket, s képzeljék például azt, hogy ők egy fa, egy bambusz, amelyet lenget a szél. Gyökerezzenek a földbe: stabilan vessék meg a lábukat, kis terpeszben, s a karjuk lassan lengedezzen (akár az ágak és levelek a szélben). Ebben a helyzetben kígyózzanak, és lengjenek egyik oldalról a másikra, oda-vissza, anélkül, hogy a lábukat megmozdítanák, és összpontosítsanak a talajjal való érintkezési pontokra.

Hasonlóképpen elképzelhetik, hogy ők egy bója a tengeren, vagy hínár a hullámzó vízen, vagy hal… és elsősorban a vízzel való képzeletbeli érintkezési pontokra összpontosítsanak, az anyag sűrűségére.

Kompetenciák

A feladat keretében a diákok:

• megtudják, miként kell stabilan állniuk.

A Dance Contact technikáit úgy alkalmazhatjuk, hogy megkérjük a gyerekeket, alkossanak párokat, és érjenek össze egymással a legváltozatosabb helyeken (a hátukon, a könyökükkel, a medencéjükkel, a vállukkal, az ujjaikkal, az orrukkal…), és anélkül mozogjanak, hogy elveszítenék a fizikai kontaktust.

Kompetenciák

A feladat keretében a diákok:

• felfedezik az egyensúlyt határait.

Nyújtózzunk minden irányban, simogassuk a felhőket, toljuk el a falakat.

Változzunk robottá (mechanikus, darabos mozdulatokkal) vagy rongybabává (könnyed, legömbölyített mozdulatokkal).

Változzunk marionettbábuvá, amelyet magasra emelnek, majd engedik összecsuklani…

Változzunk jégszoborrá vagy hóemberré, amely szétolvad a napon (ernyesszük el a végtagjainkat, hogy lassan beleolvadjanak a talajba

Lazítsuk el az ízületeket: poroljunk, vagy zuhanyozzunk (nyak-, váll-, térd-, boka-, könyök- és csuklómasszázs …)

Lóbáljuk hevesen a végtagjainkat és a kezünket elöl, oldalt…

Kopogtassuk végig az egész testünket, olyan arckifejezéssel, mint amikor az eső keményebben kopog, majd lágyan…

Ásítás, a gége masszírozásával, nyeléssel.

Masszírozzuk a homlokunkat, halántékunkat, arcunkat, arccsontunkat, orrcimpáinkat, ajkainkat, állunkat, nyakunkat, vállunkat, majd kopogtassunk az arcunkon az ujjbegyeinkkel.

Utánozzunk különböző arckifejezéseket más-más izmokkal és ízületekkel: zsugorítsuk és ráncoljuk össze az arcunkat, amennyire csak bírjuk / nyújtsuk ki és puffasszuk fel az arcunkat, amennyire csak bírjuk / düh / undor / csodálkozás / ámuldozás / hatalmas mosoly / ostoba, majd üdvözült arckifejezés / kacsintás / pillogjunk…

A jelenet mindegyik elemét (lásd alább) kifejezi az arc és a test (hangtalanul). Mindenki kitalál egy történetet, és belemeríti a gyerekeket egy új világba.

Egy kínai gyerek – résnyire szűkült szemek

Kopogtassuk meg a dobot – kopogtassuk az arcunkat

Vágjunk nagy békaképet – duzzadt arc, gülüszemek

Rág a béka – eltúlzott állkapocs-mozdulatok

Gusztustalanság – undorodó tekintet

És a kínai gyerek – arcráncolás

Duzzogni kezdünk – ajakbiggyesztés

Jé, itt egy kolibri – Ó! – a szánkkal

Ez maga a paradicsom – üdvözült tekintet

Minő öröm – fülig érő mosoly

Minő öröm – fülig érő mosoly

Felhúzott szemöldökkel – emeljük fel a szemöldökünket

Kacsintgassunk – előbb az egyik, majd a másik szemünkkel, azután együtt…

Különböző távolságok megtétele után, és más-más időzítéssel állítsuk le a gyakorlatot, úgy, hogy többször is kimondjuk a „fotó” szót.

• Sétáljunk a teremben, de ne körbe-körbe; az utasítások mindig 2 fő részére szóljanak: változtassunk a dinamikán (lassú, közepes, gyors), a szándékokon, és keljünk át különböző tájakon (pl. sáros talajon; parázson; rugózó felületen; sílécen; folyókon; akadályokat megmászva; alacsonyan belógó, kusza ágak közt; fatörzsek közt kanyarogva…), és ennek megfelelően mozogjunk.
• Mozogjunk körbe-körbe, és teljesen töltsük ki a tereket különböző hangokkal, a különböző tevékenységeknek megfelelően (pl. egy sor akadályon átkapaszkodva, glissandi úszás közben, dallam a forró homokon, szembejövő állatok „sziával” köszöntése különböző nyelveken…)
• Különböző távolságok megtétele után, és más-más időzítéssel állítsuk le a gyakorlatot, úgy, hogy többször is kimondjuk a „fotó” szót.

Járjunk végig egy láthatatlan kötélen, mint egy kötéltáncos, végig összpontosítsunk, úgy, hogy magukkal ragadnak a hangok.

Egy rövid történet alapján sok apró gyakorlatot levezényelhetünk, amelyekkel a test felőli tudatosságot mozdítjuk elő.

A gyerekek képzeletük révén élményeket élhetnek át, és kapcsolatba kerülhetnek a természeti világgal.

Példa:

Szövegek a videóból

Azt álmodom, hogy a strandon vagyok, és elmesélem azoknak, akik még nem tudják, milyen a strand.

Megérkeztem a strandra, és leveszem a szandálomat.

Elkezdek járni a homokban.

Süt a nap, és a homok nagyon forró. Égeti a talpamat, úgyhogy átugrok a vízbe. A víz hűvös.

A homok túl forró, a víz meg túl hideg.

Egyre beljebb lépdelek a vízbe, és egyre vizesebb leszek.

A nap süt, s én csak úgy szívom magamba a fényét.

Ezután a szél az egyik irányból fúj, majd irányt vált, és másfelől fúj.

Átáztat a fény, és megosztjuk egymással az élményt (megfogjuk egymás kezét).

És most itt az idő, hogy megcsodáljam a tájat!