A hallástól a hangkompozícióig

A hallgatás egyszerű feladat nekünk, embereknek – feltéve, hogy a hallószervünk ép, és a funkciója sértetlen. A füleinket állandó hatások – hangingerek – érik (Schafer, 1988), így önkéntelenül vagy önként, tudatlanul vagy tudatosan az emberek mindannak tanúi, ami csak történik körülöttük, ami zajt kelt vagy hangot ad ki (Hagen, 2006). Kutatók, oktatók, zeneszerzők, köztük R. Murray Schafer új formáját fejlesztette ki annak, ahogy hallás útján tudatosan érzékeljük a környezetünket: hangsétát vagy hallgatósétát, amely megnyitja az utat a közvetlen környezetünkben keletkező hangok és zajok korlátlan és összpontosított hallgatása felé (Westerkamp 2007).

A hatvanas évek végén R. Murray Schafer kanadai zeneszerző, halláskutató és halláspedagógus alkotta meg a hangtáj kifejezést. Schafer így nevezi a mindenkit körülvevő akusztikus környezetet, amely egyesíti a zenét, a nyelvet és a non-verbális hangokat (Schafer & Breitsameter 2010).

Amikor hangtájakat fedezünk fel, különbséget kell tenni a hangséták és hallgatóséták között. Miközben a hallgatóséták alatt környezetünk hangjainak felfogása kap teljes figyelmet (Schafer & Breitsameter 2010), a hangséták a környezet konkrét akusztikai jelenségeire helyezik a hangsúlyt. Schafer a világot zajok és hangok kompozíciójának látja, amelyben az emberek a társproducerek, a hallgatók és a zeneszerzők szerepét töltik be. Az ember tehát tevőlegesen befolyásolja a világ hangjait, és a javára módosítja őket; rendezheti és megváltoztathatja őket (Schafer, 1988). A hangélmények módosítása és feldolgozása a hangkompozícióban ölt testet. A hangkompozíciók számos különböző formában és arculatban jelenhetnek meg, a hallgatásélmények konkrét, hangszeres vagy vokális emulációitól az élő előadások elektroakusztikus feldolgozásaiból nyert hallgatói benyomásokig.

A hallgatóséták alkalmazása különösen ajánlatos az iskolában, hiszen egyszerre változatosak és egyszerűek. A mindennapi környezet kézzelfoghatóvá válik e rövid, véletlenszerű díszlet, illetve helyszín segítségével, és tartósan befolyásolja a tanulók hallgatókként tanúsított magatartását. Emellett a hallgatóséták – mivel hallgatói élményt nyújtanak – fontos inspirációforrásul szolgálnak a kreatív zenealkotáshoz.

Az érzékelésen alapuló megtapasztalás a hallgatói benyomások találékony, zenei megközelítésének alapja, s még igen heterogén tanulói csoportokban is lehetővé teszi a megvalósítást. A hallgatás – mint a kreatív és performatív zenei tevékenységek kiindulópontja – lehetővé teszi, hogy minden tanuló részt vegyen, bármiféle követelmény nélkül. Ez pedig kreatív alkotómunkát tesz lehetővé, az egyén lehetőségei szerint.

Az előkészítő hallgatásgyakorlatok a tanulók részletek iránti figyelmének fejlesztésében segítenek, hogy képesek legyenek azokat helyesen elemezni. Ily módon a hangok is differenciáltabban érzékelhetők. Ha a hallgatósétát csukott szemmel végezzük, akkor az előkészítés orientációs gyakorlatokat is tartalmaz. Ilyen esetben a tanulóknak a hallásukra kell támaszkodniuk, hiszen az egyébként legerősebb érzéküket – a látásukat – kiiktatják.

A hallgatóséták csukott vagy nyitott szemmel is végezhetők. A projekt során a hallgatósétát nyitott szemmel végeztük el, szervezeti okokból és a tanárok felelőssége okán.

A csukott szemmel végzett hallgatóséták intenzívebbek. Egy csukott vagy bekötött szemű tanulót átvezet a környezeten egy olyan társa, aki a bizalmi „látóember” szerepét veszi magára. Felúton a társak szerepet cserélnek. A csend megtapasztalása elengedhetetlen az élményhez – a hallgatóséta alatt sem beszélni, sem suttogni nem szabad. Ez az opció megköveteli, hogy képesek legyenek felismerni és értelmezni mozgásjelzéseket; a feladat emellett magasfokú kölcsönös tiszteletet, erős felelősségérzetet és bizalmat követel. A diákok hallgatósétájuk után szóban kifejezik tapasztalataikat, ami segít feldolgozni, és jobban megérteni a hallgatói benyomásaikat. A megtapasztalt hangtájat ezután megjelölik a hangtérképen, amelyen pontosan meghatározzák, hol érzékelték az egyes hangokat. A diákok hangkompozíció alapjául használhatják a térképet.

Ennek alternatívájaként a hallgatói benyomásokat grafikusan is megjeleníthetjük, képileg vagy más szimbólumokkal. A következő modulszekciók ismételten hivatkoznak majd a választható képi ábrázolásra.

Minden hallgatói benyomás és zeneelőadás elektronikusan rögzíthető a majdani szerkesztés vagy további átgondolás céljából.

A két modulszekciót úgy alakítottuk ki, hogy a kreatív tevékenységek fázisai szerint egymásra épüljenek.

• • Akbari, E. (2016). Soundscape Composition for Art Classrooms. Art Education
  • Bernius, V. (2000). Schule des Hörens – ein Lehrgang der hessischen Lehrerfortbildung. In: Huber, Ludowika (Hg.): Zuhören – Lernen – Verstehen. Braunschweig: Westermann. (Praxis Pädagogik),
  • Hagen, M. (2006). Förderung des Hörens und Zuhörens in der Schule. Göttingen: Edition Zuhören. Vandenhoeck & Ruprecht.
  • Hagen, M., Kahlert, (.o.J). Zuhören macht Schule. Ludwigshafen: Stiftung Medienkompetenz Forum Südwest (MKFS)
  • Heyne, H. (2009). Klänge aus der Natur – Akustische Ökologie und das Spiel mit elementaren Musikinstrumenten. Klein – Basedow: Drachen Verlag GmbH
  • Huber, L., Kahlert, J.,Klatte, M. (Hrsg.). (2002). Die akustisch gestaltete Schule-auf der Suche nach dem guten Ton. Göttingen: Edition Zuhören. Vandenhoeck & Ruprecht .
  • Kahlert, J. (2000). Der gute Ton in der Schule: Überlegungen zum pädagogischen Stellenwert des Zuhörens in der akustisch gestalteten Schule In: Huber, Ludowika (Hrsg.). Zuhören – Lernen – Verstehen. Braunschweig: Westermann.
  • Zill, E. (2016). Den eignen Ohren folgen. Berlin: LiT
  • Schafer, R. M. (1988a). The thinking ear: Complete writings on music education. Indian River, Ontario, Canada: Arcana Editions.
  • Schafer, R. M. (2002). Anstiftung zum Hören: Hundert Übungen zum Hören und Klänge machen. Aarau: Nepomuk.
  • Schafer, R. M. (1988b). Klang und Krach. Frankfurt am Main: Athenäum.
  • Schafer, R. M., Breitsameter, S. (Hrsg.). (2010). Die Ordnung der Klänge: Eine Kulturgeschichte des Hörens. Mainz: Schott.
  • Werner, H. U. (2006). Soundscape Dialog- Landschaften und Methoden des Hörens. Göttingen: Edition Zuhören, Vandenhoeck&Ruprecht.
  • Westerkamp, H. (2007). Soundwalking. In: Carlyle, Angus (Hrsg.). Autumn leaves: Sound and the environment in artistic practice. Paris, France: Association Double-Entendre in association with CRISAP, 49.
  • Winkler, J. (2002). Still! Es rauscht die Welt: Individuelle Orientierung in der Klanglandschaft der Gegenwart In: Bernius, Volker (Hrsg.). Ganz Ohr: Interdisziplinäre Aspekte des Zuhörens. Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht.
  • Winkler, J. (2006). Umwelthören – Instrumente für eine „kunstlose Kunst“. In: Bernius, Volker, u.a. (Hrsg.). Der Aufstand des Ohrs: Die neue Lust am Hören. Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht.
  • Winkler, J. (2011). Listening Walks – Hörspaziergänge: Mitschnitte und Mitschriften 1992-2011.